A jog nem lehet erőszak

A jog nem lehet erőszak

A jog nem lehet erőszak 800 292 Axióma

Mi történik akkor, ha a jogot elszakítjuk erkölcsi alapjaitól? Milyen következményekkel jár, ha az értelem helyett, az akaratban keressük a jog lényegét? A választ egyedül a természetjogi hagyományban találjuk. Egy klasszikus gondolatban, amely bár halottnak tűnt, de feltámadt poraiból.

Parancsaidban nem hiszem, hogy oly erő lehet, mely engem istenek nem változó íratlan törvényét áthágni kényszerít. Mert nem ma vagy tegnap lépett életbe az, de nincs ember, ki tudná, hogy mióta áll. – mondta Antigoné Kréon királynak, miután az uralkodói tilalom ellenére eltemette fivérét, Polüneikészt.

Szophoklész drámája az ember alkotta igazságtalan pozitív jog és a természetjog konfliktusát mutatja be. Bár sokan, sokfélét értenek a fogalompár alatt, Antigoné dilemmája rendszeresen visszatért a történelem során. Gondoljunk csak a hitleri Németország merev pozitivista jogfelfogására, ahol az állam írott törvényeit gyakran az igazságosság megsemmisítésére használták fel. Az erősebb jogán alapuló jogpozitivizmus merev formája lényegében filozófiai nihilizmus, gyakorlati alkalmazása sárba tiportja az emberi méltóságot, halálgyárakat működtetett és működtet ma is. Ez a nézet minden kapcsolatot felszámol jog és erkölcs között. Azonban a természetjogi gondolat többet mond nekünk a jog természetéről, mint a Codex Justinianus klasszikus sora: Ami tetszik a császárnak, törvényerővel bír.” 

A természetjog egy kortárs jogász fülének talán idegenül csengő kifejezés, pedig a nyugati kultúra szegletkövéről van szó, hiszen a XIX. századig a filozófiai fősodorba tartozott. Az európai jogtörténet két évezredéből, világosan kiderül, hogy úgy tekintettek a természetjogra, mint a jó és rossz megkülönböztetésének végső zsinormértékére, a jó élet mintázatára, az értelem szerint való életre. Örök és változhatatlan igazságosságra, amelyet az emberi hatalom kifejez, vagy amelyet ki kellene fejeznie. Ebből következik, hogy a törvényalkotói akarat felett áll, mert a törvényalkotókat is köti. Alapja volt a társadalmi és politikai intézményeknek, igazolást adott a konzervatív vagy éppen a forradalmi szemlélethez. Az ókorban Platón, Arisztotelész és Cicero, a középkorban leginkább Aquinói Szent Tamás járult hozzá a gondolat klasszikus kifejtéséhez, de az eredeti elméletet gyökeresen átalakító modern iskola is sok képviselőt szerzett magának. Ide tartozik Hobbes, Grotius, Pufendorf vagy éppen Locke természetjoga. 

A természet kifejezés használata önmagában félrevezető lehet, a természetjog hallatán ugyanis nem a természettudományok által vizsgált jelenségre, hanem az emberi viselkedésre kell gondolnunk. Nem a kémia vagy a biológia, hanem az etika és a politika területén mozgunk.

De mi egyáltalán a jog célja? Ha a jog értelmét próbáljuk meghatározni, akkor bátran fordulhatunk a római remekjogászokhoz. Ők ugyanis világosan látták, hogy a jog nem választható el erkölcsi alapjaitól, saját keretei között az igazságosságot kell érvényre juttatnia. Az igazságosság lényege, hogy mindenki azt kapja, ami jár neki. Ebből következik, hogy nem csak az erkölcs, de a jog is előírja az emberi élet három alapszabályát: tisztességesen élni, mást meg nem sérteni, mindenkinek megadni azt, ami őt megilleti.” A rómaiak úgy vélték, hogy a jogszabályokat erkölcsi eredetű, de jogi tartalmat nyert alapelvekből kiindulva kell értelmezni és alkalmazni. 

Ha a kortárs jogirodalomban kutatunk, akkor a John Finnis-féle meghatározásnál jobbat nem igen adhatunk:  A jog eszköz arra, hogy az értelem uralmát vezessék be és tartsák fenn, (…), az erőszak és csalás uralma helyén, vagy olyan domináns csoportok ereje helyett, akik a közösség ügyeit néhány ember, nem pedig minden tag javára irányítják.” – írta egyik esszéjében az oxfordi professzor. Ezt követően hozzátette, hogy a kortárs brit és amerikai filozófia egyre inkább elfogadja ezt a természetjogi meghatározást, de ez nem volt mindig így. A nyugati világban 1850 és 1950 között, a jogra úgy tekintettek, mint a hatalom, a dominancia és a parancs megnyilvánulására. A jogrendszer merev jogpozitivizmusról tanúskodott: szuverén személyek vagy testületek akaratnyilvánítással határozták meg a politikai közösségeknek, hogy hogyan kell viselkedniük. A parancsok érvényesülését pedig szankciók kilátásba helyezésével igyekeztek kikényszeríteni. 

A természetjogi gondolkodással szemben több népszerű ellenvetést fogalmaztak meg. Egyesek azt mondták, hogy túlzottan vallásos elmélet, mert Isten nélkül nem működik. Mások kizárták az ember értelmén alapuló objektív moralitás lehetőségét, mondván túl sok eltérő nézet van az erkölcs tartalmáról. Végül, a legtöbb természetjogi elmélet alapjául szolgáló naturalizmusban fedeztek fel logikai hibát. Azt állították, hogy az emberi természet leírása során megállapított tényekből nem lehet etikát levezetni. A vanból nem következik a legyen. A XIX. századra a természetjog tanait általánosan megalapozatlannak és történetileg károsnak tartották. Eszméje halottnak tűnt, ami sosem támad fel poraiból. 

Azonban a jogbölcselet területén a természetjog iránti érdeklődés ismét megerősödött. Ebben kulcsszerepet játszott, a második világháborút követő nürnbergi perek elméleti megalapozására képtelen jogpozitivista modell csődje. Az akaratelvű hagyományba tartozó jogfelfogás ugyanis nem adhatott kielégítő magyarázatot az emberiesség elleni bűntett tényállásának elméleti alátámasztására. Milyen alapon ítéljünk el a bűnösöket, ha az országuk törvényei alapján semmi rosszat” sem tettek? Hogyan reagálhat erre a problémára a jogalkotás és a jogalkalmazás?

A javuló tendenciát mutatja, hogy a Trump adminisztráció 2019. május 30-án létrehozta az Elidegeníthetetlen Jogok Bizottságát. A testület célja, hogy az emberi jogi diskurzusról friss gondolatokat biztosítson, amely diskurzus eltávolodott a nemzet alapvető elveit képező természetjogtól és természetes jogoktól. A Robert P. George professzor által támogatott és Mike Pompeo külügyminiszter számára felállított tanácsadó és javaslattevő testület heves tiltakozásokat váltott ki egyes abortuszpárti és LGBT aktivistákban, akik a természetjog kifejezésben vörös posztót látnak.

Koherens természetjogi rendszer nélkül, nem lehet megnyugtató választ adni a politika és az etika alapvető kérdéseire. Ha az igazságtalan jog ütközik a természetjoggal, én Antigonéval vagyok. 

Kapcsolódó Cikkeink

Meghaladni Trianont

Trianon az a fordulópont történelmünkben, amelyen a politikai pesszimizmus látszólag végső diadalt aratott a magyar elmék fölött. Nem is meglepő,…

Szerző: Czopf Áron | 2020.06.04.